Az egész történet onnan indul (Csontváros), hogy Alec még sosem ölt meg egyetlen démont sem. A fő fegyvere az íj, ezáltal mindig elkerülte a közelharcot és leplezni tudta, mennyire tart a démonöléstől. Clary felbukkanása azonban nem csak Jace-t kavarja fel, hanem ezáltal Alecet is; Alec be akarja bizonyítani, hogy bátran meg tudja állni a helyét a parabataia mellett. Ezért amikor elmennek segíteni Clary-nek megkeresni a Kelyhet, Alec az íja helyett szeráf pengéket vesz magához. Aztán amikor Dorothea démonná változik és harcra kerül a sor, Alec hősies közbelépésével megmenti Jace-t, ezáltal viszont súlyosan megsebesül. (Jace-t annyira leköti Clary meg a Kehely, hogy csak később jön rá, milyen furcsán viselkedett végig Alec.)

"A démon lecsapott borotvaéles karmaival. Jace megtántorodott, de látszólag sérteden maradt. Valami közé és a démon közé vetette: magát vékony fekete árny, sugárzó pengével a kezében. Alec. A démon éles sikolyt hallatott, ahogy a fegyver átdöfte a bőrét, aztán hörögve sújtott le újra. Csontujjai szörnyű csapásától Alec a levegőbe emelkedett, és hátborzongató reccsenéssel vágódott a falnak."

A démon legyőzése után Jace megpróbálja meggyógyítani Alecet, de a rúnák hatástalanok rajta. A démon mérge bejutott ugyanis a fiú szervezetébe, a sima gyógyító rúnák teljesen hatástalanok vele szemben. Az egyetlen esélyük, ha visszaviszik Alecet az Intézetbe, ám hiába érnek oda időben, nincs senki, aki segíthetne rajta. Alec közben rövid időre magához tér, és az egyetlen, amit kérdez, hogy sikerült-e megölnie a démont. Jace megmondaná az igazat, hogy nem a fiú végzett vele, de Clary közbe vág és azt hazudja, hogy igen, Alec megölte. A fiú örül a kegyes hazugságnak, Jace pedig rájön, hogy miért viselkedett a parabataia olyan furcsán: be akarta bizonyítani, hogy igenis ér valamit.

"Jace félredobta az irónt. - A fenébe!
Isabelle hangja éles volt. - Mi történik?
- Megvágta a karmaival - mondta Jace. - Démonméreg került a testébe. A Jelek nem hatnak. - Megint megérintette társa arcát. - Alec - mondta. - Hallasz engem?
Alec nem mozdult. Az árnyak a szeme alatt kékek voltak, és olyan sötétek, mint a sebei. Ha nem lélegzik, Clary azt hitte volna, hogy meghalt."

Intrikák sorozatán keresztül Hodge értesíti végül Magnust, aki azonnal ott terem az Intézetben, hogy segítsen Alecen. A fiú állítólag semmire sem emlékszik az egészből, legalábbis tagadja a többiek előtt, de a Kissed című novellában (Kimaradt jelenetek, elolvasható itt), amikor Alec ellátogat Magnushoz megköszönni, hogy megmentette az életét, beismeri, hogy igenis emlékszik Magnus felbukkanására, arra, a napkelte hogyan emelte ki aranyló szemét, és hogy egészen reggelig a boszorkánymester kezét szorongatta, miután a fájdalma enyhült, azután is...

"- Szóval Magnus hozott helyre? - kérdezte Clary. - Luke azt mondta...
- Igen, Magnus! - szólt közbe Isabelle. - Annyira zseniális volt. Megjelent, mindenkit kiparancsolt a szobából, és becsukta az ajtót. Kék meg piros szikrák robbantak ki alóla a folyosóra.
- Semmire sem emlékszem az egészből - mondta Alec.
- Aztán egész éjszaka Alec ágya mellett ült, meg még délelőtt is, és várta, hogy rendben lesz-e, amikor felébred - tette hozzá Isabelle.
- Erre sem emlékszem - jegyezte meg sietve a fiú. Isabelle vörös ajka mosolyra húzódott."

fordította: Kamper Gergely